Charlotte Petrova

CHARLOTTE PETROVA

--------------------------------------------------------------------------------------------
Hogy mennyire erős bennünk a gonosz hatalma, először akkor érezzük meg, amikor szabadulni akarunk tőle...

~617 || vámpír || nina dobrev

Hosszú percekig álltam a napsütésben, mélyen beszívtam a sós levegőt, és már-már késztetést éreztem, hogy leugorjak a szikláról magamat a mélybe vetve ez által. Vettem még egy utolsó nagy levegőt, majd megfordultam és besétáltam a szikla pereméről. Késő őszi délután volt. A nap erőtlenül sütött, de még is zavaró volt. Lassan sétáltam az autóm felé, mikor beszálltam még mindig az a szokatlan érzés kerített hatalmába mikor először láttam meg megát az „autót”. Elindítottam az autót, s végül elindultam. Az elmúlt időben egyre több időt töltöttem a szabadban. Néha terveket szőttem, olykor csak szükségem volt arra, hogy kiszakadjak a hétköznapok unalmas monotonitásából. Kislányként sokat játszottam a szabadban ezért most különösen jó volt visszatérni a szabadba. Amióta az eszemet tudom, csak bujkáltam, próbáltam nem kilógni a megkövetelt társadalmi elvárásokból. De most hogy megismertem Katherine-t és Elenát minden megváltozott. Még jobban vigyáznom kellett magamra, mint valaha. A megdöbbentő hasonlóságnak köszönhetően bárkinek eljátszhattam a szende leányzót vagy akár éppen a szörnyű dívát. Visszagondolva az évekre, amikor még csak én, én voltam unalmas ahhoz képest mióta Katherine él. Bármerre jártam mindig szentül hitték, hogy én valaki vagyok, akit ők ismernek, de most hogy már ismerem. Ismerem? Ugyan dehogy, mondjuk azt, hogy nagyjából ismerem Katherinet, minden értelmet nyer. Mért akartak néhol megölni, mért rángattak el ismeretlen emberek még ismeretlenebb emberekhez. Az a lány megkeserítette az életemet. Ezért egyszer még nagyon meg fog fizetni. Ezt ő is tudja, elvégre nem buta lány. Manipulatív, ravasz és önző minden, ami kell ahhoz, hogy meg tudjon maradni a mai világban. Elena? Kedves és aranyos lánynak tűnik, aki mer harcolni, bár róla szinte nem tudok semmit, pusztán annyit, hogy Katherine játékát képezi, nem is… Inkább egy lány, akinek még van jövője, ha sikerül megmenekülnie Katherine haragjától. Szomorú, hogy a családját úgy tizedelik meg, mint egy meleg nyári nap az apró bogarakat, de én ebbe nem szólok bele. Amíg nekem nem ártanak, és hagyják, hogy irányítsam a saját dolgaimat, nem óhajtok belefolyni a gyermekded játékaikba.
Visszatérve a jelenbe, jelenleg személyes ügyek miatt tartózkodom itt. Ki kell bogoznom, a szerelmi szálakat, és az egészet, hogy miért olyan fontos mindenkinek az, az átkozott holdkő. Ha valakinek nem tetszik, hogy itt nyomozok, az viszont már csak is az ő problémája. Nem szeretettel ölök meg senkit, de senki nem állhat az utamba, ha egyszer valamit a fejembe veszek. Egy dolog viszont biztos, bármi történjék is… Az igazi „hasonmást” nem fogják tudni eltenni láb alól, ahhoz nekem is lesz egy-két hozzáfűzni valóm…

ELFOGADVA.
----------------------------------------------------------
Na… megjött a konkurencia. : D Hazudnék ha azt mondanám, hogy örülök neked.
Egyet kérek, nézd át az szjp-t és a szóismétléseket javítsd. ( :
De amúgy szép lett. ( :